MULTBANÉZŐ

 

Pávai Vajna Ferenc (1886-1964) első hévízfeltáró munkája Hajdúszoboszlón

 dr. Dobos Irma

 

 

Összefoglalás

Az  Alföld   szénhidrogén

kutatását Pávai Vajna Ferenc geológus indította el   1925-ben   sajátos   egyéni kutatási  módszerével.  Olaj és gáz helyett sós-jódos    hévizet  eredményezett az első,  hajdú-  szoboszlói,     ma már     nemzetközi  színvonalú   hévízet     hasznosító    gyógyfürdő..

 

 

 

Bevezetés

 

Pávai Vajna Ferenc 1886-ban született  Csongván (Erdély), s geológus diplomájának megszerzése után  először  a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola ásványtan-földtan-telepismerettani tanszékén  Böckh Hugó mellett tanársegéd, ahol a hegyvidéki kutatási módszereket sajátította el és ezt alkalmazta munkásságának első éveiben, amikor megindult a történelmi  Magyarországon a szénhidrogén kutatás. Együtt dolgozott ekkor Papp Simon tanársegéddel és Vitális István adjunktussal. Ugyanezt a módszert alkalmazta később az ország egyéb területén is akkor, amikor elvesztettük az ország kétharmad részét, s rá voltunk utalva a medencék kutatására.

1912-től részt vett a Böckh Hugó által vezetett és irányított erdélyi szénhidrogén-kutatás térképező munkájában.  A következő évben pedig a máramarosi izaszacsali boltozatot térképezi.  A Dráva-Száva közti medencében Papp Simonnal és Lázár Vazullal együtt  térképez, amely Böckh feltevését igazolta, mivel itt is meggyűrődtek a neogén üledékek, akárcsak Erdélyben. Ezután a dél-dunántúli horvát, un. Száva-redő folytatását nyomozták. Pávai kimutatta 1919-ben a budafapusztai (lispei) boltozatot. Ebben a munkában  Papp Siomon is részt vett a megalakuló Hungarian Syndicate Oil koncessziós területen. 1920-tól azután Vendl Aladár, Ferenczi István és Pantó Dezső társaságában térképezett A vállalat főgeológusa ekkor Böckh Hugó volt.

1921-benBöckh Hugó és Papp Simon kivált az állami szolgálatból és külföldre távozott. Mivel Pávai Vajna Ferenc itthon maradt, ezért Böckh utódaként a Pénzügyminisztérium őt bízta meg a kincstári szénhidrogén-kutatások irányításával. Ekkor a minisztériumban a bányászati kutatások főosztályvezetője Bőhm Ferenc volt és folytatta  az  1918-ban elindított  nagyalföldi kutatást.

1929-ben Böckh hazatérése után 1930-ban a Magyar királyi Földtani Intézetbe helyezik  Pávait, ahol főgeológusként dolgozik 1944-ig, nyugdíjazásáig. Ez alatt az idő alatt főként szénhidrogén-kutatást előkészítő térképezésen vett részt az ifj. Lóczy Lajos által irányított észak-magyarországi kincstári szénhidrogén-kutatásokat előkészítő térképezésben. Kutatási területe  Budapest környéke volt, ahol némi eredmény is született és az őrszentmiklósi kincstári kutatófúrás gyenge gázindikációval zárult.

1950-ben a Földtani Intézet reaktiválta, majd 1956-ban ismét nyugdíjazták, s akkor Máza bányatelepen még néhány évig dolgozott a Komlói Szénbányászati  Trösztnél. 1957-ben a Magyar Tudományos Akadémiától a földtani tudományok kandidátusa címet, 1943-ban a Magyar Hidrológiai Társaságtól a Schafarzik Ferenc emlékérmet kapta. 1964. január 12-én hunyt el Szekszárdon.

 

Pávai Vajna Ferenc (1886-1964)

 

Pávai Vajna Ferenc kutatási módszere

Nem mindennapi  geológus volt, aki nem kívánta álláspontját, feltételezéseit, megállapításait mások véleményével befolyásolni, éppen ezért  nem alkalmazta munkájánál az újabb kutatási módszereket sem, mint például a geofizika eredményeit. Bizonyára ennek tulajdonítható, hogy tanulmányainál jóformán egyáltalán nem közöl irodalom-jegyzéket, s csak elvétve találunk  szövegközti hivatkozást az egyik-másik szerzőre. A montán geológia-iskola neveltje, s  ez látszik minden munkájánál, így a  síkvidéki kutatásainál is. Módszerével kortársai nem értettek egyet, amikor a medence területén kis mélységű aknákban a fiatalkori üledékekben mért „dőlések” alapján jelölte ki a boltozatokat, és oda telepítette a szénhidrogén kutatófúrásokat. Szakvéleményei alapján kitűzött fúrásai, szénhidrogén helyett hévizet tártak fel, amely igen  jelentős eredményt jelentett akkor az országnak, mivel  ásvány- és gyógyvizeinek legtöbbjét   ugyancsak  elveszítette.

Pávait már 1917-ben foglalkoztatják a fiatal harmadidőszaki képződményekben tapasztalható szerkezeti mozgások nyomai. Szabó Józsefelméletét több példával is alátámasztotta. 1925-ben  külföldi esettanulmányok alapján úgy látja, hogy a Dunántúlon  nem a töréses, hanem a parallel redőzöttség a jellemző, és az  É-D-i irányú  völgyek nem tektonikusak, hanem deflációs eredetűek. Itteni megfigyeléseit azután rávetíti az Alföldre is és ennek megfelelően tűzte ki az első szénhidrogén kutatófúrásokat. A másik nagyon lényeges eleme koncepciójának, hogy a fiatal negyedidőszaki képződményekből is következtetni lehet a gyűrődéses formákra (1926). Ezt a feltételezést alkalmazta kisebb vagy nagyobb mélységű fúrások tervezésénél  is. Felfogásához tartozott még az is, hogy a két nyersanyagot, a szénhidrogént és a hévizet  együttesen kívánta feltárni.

 

A kincstári kutatás  az Alföldön

Megcsonkított országunk elvesztette azt a néhány jelentős szénhidrogén kutatófúrásának eredményét Erdélyben (Kissármás, Nagysármás),  a Felvidéken (Egbell), és a Délvidéken (Bujavica vidéke és a Muraköz),  ezért  azután az addig ismeretlen Pannon-medence várt megkutatásra és feltárásra. A geofizikai előmunkálatok szerencsére már az első világháború alatt elindultak, így 1917-ben a Tiszántúlon torziós inga mérésekkel, majd  1918-ban a Nagyhortobágy-1. sz. fúrás mélyítésével kezdődtek. Felszín közeli kutatást  az osztrák geológusok közül Ferdinánd Richthofen (1860) a nyírségi területen, Heinrich Wolf pedig /ugyanebben az időben a Körös-vidékén végzett. Ezt követte 1861-ben Szabó JózsefBékés és Csanád megye földtani és talajviszonyainak ismertetése (1861).

Az Alföld mélyföldtani felépítésének  megismerésére Zsigmondy Vilmos bányamérnökmár  1872-ben egy 150-300 öl mélységű (278-570 m) fúrást javasolt. Báró Eötvös Loránd fizikusunk 1911-ben egy 2000 m-es, majd id. Lóczy Lajos, a Földtani Intézet igazgatója  és Halaváts Gyula geológus 2500 m mély kutatófúrást tervezett  és ezt Cholnoky Jenő geográfus professzor is támogatta. A nehéz gazdasági viszonyok ellenére a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a megkezdett szénhidrogén-kutatást tovább lehessen folytatni és az a nemzetgazdaság szempontjából eredményes is legyen. Így indultak azután az első kincstári fúrások a Pénzügy-, majd 1935 után az Iparügyi Minisztériumon belül a Bányászati Osztály irányításával. 1930-tól kezdve a geológiai előkészítő és kutató munkával, továbbá a fúrások mintaanyagának és adatainak tudományos feldolgozásával a Magyar Királyi Földtani Intézetet bízta meg a minisztérium. Böckh Hugó, az Intézet akkori igazgatója   Böhm Ferenc miniszteri tanácsos, a kutatási osztály  igazgatójának támogatásával  létrehozott egy fúrási laboratóriumot  Ferenczi István vezetésével,  majd ifj. Lóczy Lajos igazgató 1933-ban ezt Schmidt Eligius Róbertre ruházta. Munkakörének leírása tartalmazta a hetenkénti jelentésben az üzemi viszonyokról és a beérkezett rétegminták vizsgálatáról a  részletes ismertetést (Schmidt 1937).

A kincstár 1939-ig 21 mélyfúrást létesített, s annak kőzettani és paleontológiai feldolgozásában több intézeti és egyéb intézmény kutatója  is részt vett.  A laza kőzetet, így a homokot és agyagot, helyenként a karbonáttartalmat, a  minták iszapolását Kulcsár Kálmán végezte. Majzon László a kiiszapolt foraminiferákat, a  pleisztocén és a pannon makrofaunát Sümeghy József, a pannonnál idősebb harmadidőszaki makrofaunát pedig Schréter Zoltán határozta meg.  A munkában résztvevő Ferenczi István  a mikroszkópos és az eruptív kőzetek petrográfiai vizsgálatát végezte.

A víz-, gáz- és olajelemzések is leggyakrabban  az intézet laboratóriumából kerültek  ki, főként Finály István, Szelényi Tibor és Csajághy Gábor  munkájaként.

 

 

Az első  hajdúszoboszlói  kutatófúrás  földtani-vízföldtani eredménye

 

A  Magyar Királyi Földtani Intézet kezdeményezésére  megindult az országban a tiszántúli területen a torziós inga méréssel való felvétel 1917-ben  és ennek alapján Böckh Hugó és Bőhm Ferenc kijelölte az első szénhidrogén kutatófúrást, a  Hortobágy I. sz. után a Hajdúszoboszlói I. sz. fúrás helyét a Vérvölgyben. Amikor Böckh Húgo külföldre távozott, Bőhm Ferenc Pávai Vajna Ferencre bízta a kutatás tovább folytatását. Ekkor már a Vérvölgyben 33o m-t ért el a fúrás, amit Pávai Vajna leállított és saját módszerével új helyre telepítette. Ez lett a Hajdúszoboszló I. sz. fúrás, illetve hévízkút helye.

Egy sikeres meleg (termál/hévíz) ásványvíz feltárásakor – különösen, ha az a kút szabadkifolyású volt, akkor egész rövid időn belül a környék apraja-nagyja lábukkal próbálgatták a víz kellemes hatását. Nem ismeretes ekkor még a víz összetétele, s különösen nem az esetleges gyógyhatása az emberi szervezetre. Így történt ez Hajdúszoboszlón is, amikor 1925-ben az I. sz. hévízkútból  folyamatosan ömlött  a 73 fokos hévíz és mintegy tavat képezett a kút körül  és több száz ember áztatta benne már a lábát.

Nem sokkal ezután a II. sz. kút létesítésére is sor került  2032 m mélységgel és annak helyét az I. számútól kb. 220 m-re tűzte ki  Pávai .

A hévízkút részletes bemutatását 1939-ben adta közre Schmidt E. R.kiváló összefoglaló munkájában. Ebben részt vett Kulcsár Kálmán az üledékkőzettani,  Sümeghy József a pleisztocén és a pannon képződmények makrofauna feldolgozásában. 1090,87  m-en belül 134,20 m–ig negyedidőszaki,  ez alatt  felső-pannóniai agyag, homok, homokkő réteget  határoztak meg. Az 1019-1090 m közötti homokrétegből 1600 l/min 73o C hőmérsékletű gázos vizet nyertek a felszín feletti üzemi szinten, a nyugalmi szint +32 m-en  maradt.

A fúrás, illetve  a hévízkút első földtani-vízföldtani  értékelője között élen járt Schafarzik Ferenc, a budapesti műszaki egyetem professzora, aki a teljes rétegsor földtani korát  pannóniai-pontusinak határozta meg és azt  Limnocardiummal, Viviparával és Congeriával  bizonyította.  A kimutatott 6 jelentősebb vízzel telített homokrétegről az a véleménye alakult ki, hogy azok a mélyből kapnak utánpótlódást. A konyhasót, a jódot és a brómot kizárólag a 842,40 m-ig  lehetett követni és szerinte ezek    a nyomelemek is a felfelé való áramlást bizonyítják (Schafarzik 1924-26).

Ez a fúrás, illetve a kiképzett hévízkút alkalmas volt további vízkutató és –feltáró  fúrás tervezéséhez földtani és vízföldtani útmutatást adni .nem csak ezen a területen, hanem az ország  többi hasonló felépítésű medencéiben is. Hazánk egyik legismertebb balneológiai központjává fejlődött  80 év alatt  Hajdúszoboszló.

 

A kutatási módszer igazolása

Schafarzik Ferenc 1920-ban hivatkozik Böckh Hugó feltételezésére, aki a síkvidékeken gáz, olaj és hévíz feltárását prognosztizálta. Böckh 1930-ben már szemléletváltozásról nyilatkozik, amikor kitúzte Bőhm Ferenccel a kúnmadarasi és a vérvölgyi geofizikai maximumokon a  fúrások helyét. Hazatérése után  elmarasztalta Pávait, amiért  abba hagyatta az általuk kijelölt  helyen a fúrást. Ezzel hosszú időre elmaradt a ezen a területen a szénhidrogén feltárása.  Böckh ekkor megbízta Sümeghy Józsefet Pávai módszerének igazolására. A földtani szelvény azután bizonyította a képződmények folyóvízi eredetét, amelyben különböző kiékelődések és települési formák vannak és ezek nem utalnak gyűrődésre. Sümeghy geotermikus gradiens vizsgálataiból arra a következtetésre is jut, hogy id.Lóczy Lajos  szemlélete jó volt, igazak a töréses formák a nagyobb mélységben.

 

A hévíz kémiai jellege

A hévizet sok neves kémikus (Emszt Kálmán, Winkler Lajos, Szelényi Tibor, Bodnár János) vizsgálta és különösen a jodid (7,2-8,40 mg/l) és a bromid (18,0-23,50 mg/l) tartalom jelentett részükre központi kérdést. A hévízkút  1925 októberben készült el és már decemberben előadást tartott Emszt Kálmán a Magyar Királyi Földtani Intézet főgeológusa, vegyésze a hévíz előzetes kémiai vizsgálatáról. Azért is nevezte előzetesnek, mert nem járt a helyszínen és így a szén-dioxid és a kén-hidrogén meghatározása elmaradt. A helyszíni mintavétellel ezután a Földtani Intézet Igazgatósága Maros Imre főgeológust  bízta meg. Az új  vizsgálatból azután kiderült, hogy  a hévíz konyhasós, jódos, brómos, jellegű és jelentős mennyiségű szénsavat tartalmaz. A napi 4750 köbméter mennyiségű gáz  elemzése   85 tf% metánt, 7,7 tf% nitrogént és 5,0 tf%  szén-dioxidot mutatott ki. Az ideiglenesen gazométerben felfogott gázt  azután kazánba vezették.

A Debreceni Vegykísérleti  Állomáson    Bodnár János is megelemezte a gázt és szerinte 75% metán,.6,4% nitrogén és 7% víz mellett még aszfaltos csomócskák is előfordultak a vízben. A barna anyag 1130,0 m-ében aszfalton kívül 13,11% paraffint és 39,35% kőolajat is talált. Az elemző. Szénhidrogén-vegyületeket alulról felfelé 113,10 m-ig 18 szintben figyeltek meg. Ezek mindenképpen csak migráció útján kerülhettek a jelenlegi helyre a mélyben képződött kőolajhorizontból. Éppen ezért helyes volt az a feltételezés, hogy a miocén rétegek ezen a területen is kifejlődtek. Böckh Hugó, Bőhm Ferenc és Pávai Vajna Ferenc ugyanilyen megállapításra jutott. Schafarzik szerint ez a mélyfúrás eredménye jó irányba fogja majd irányítani az országban a további kutatást. Szerinte egy bizonyos, hogy olyan természeti érték, amelynek balneológiai hasznosítása mindenképpen nagy reményekre jogosít.

Ezután  1951-ben Papp szilárd és Dippold Anna újabb elemzést közölt és a víz jellegét úgy határozták meg, hogy az  nátrium-kloridos-hidrogén-karbonátos, jelentős jodiddal és bromiddal. Szerintük olyan nagy mennyiségben volt benne a klorid, hogy a nátrium-kloridos, illetve a jodidos és a bromidos vizek csoportjába is beletartozik. A   biológiailag aktív anyag, a jód és a konyhasó kerül itt  előtérbe.Több mint 60 év után már hat 1000 m körüli mélységű hévízkút létesült a fürdők vízellátására.  Ezek nagy sókoncentrációjú nátrium-kloridos és hidrogén-karbonátos hévizek, jelentős jodid, bromid és fluorid tartalommal. A nagy ammónia tartalmuk a klórral való fertőtlenítést megnehezítik, ezért csak a víz egyedi sajátságait is figyelembevevő technológiával forgathatók vissza. 

Kunszt János az 1920-as években a Rudas fürdő osztály orvosa  részletesen foglalkozott a különböző vegyi összetételű ásványvízzel.  Ivókúránál a konyhasó és a jód hatását emelte ki, és úgy látta, hogy  a strumánál, légzőszervi idült hurutoknál igen jól alkalmazható, de nem vette figyelembe a hajdúszoboszlói hévíz nagy szerves anyag tartalmát. Fűrdőkúra  esetén.  a klorid és a jodid arányát hangsúlyozta és különös  figyelmet szentelt a magas hidrogén-karbonát tartalomnak, amely jelentős hurutellenes hatású. Már ekkor a szoboszlói hévíz nagy hőmérséklete, kémiai összetétele  és nagy vízhozama miatt előkelő helyet biztosított  az ásványvizek között.”

A hévíz hasznosítása

Elsőként Dalmady Zoltán, a kiváló  balneológus foglalkozott a hévízzel és úgy látta, hogy  az ásványvizek egy igen ritka előfordulásával van dolgunk. Szerinte „A hajdúszoboszlói mélyfúrás vize jódos-konyhasós-karbonátos hévíz és hozzá hasonló   Európában  sok  van,  de ezek mind hidegek. A Kárpát-medencében a lipiki jódos hévíz  csak abban különbözik, hogy kevesebb a konyhasó benne.” Úgy látja, hogy palackozásra nem alkalmas a vegyi összetétele miatt. A nagy hőmérséklet és a nagy vízmennyiség  viszont lehetővé tenné a város  fűtését  és a háztartási igények kielégítését. Minden bizonnyal számos betegség, különösen a golyva, a nyálkahártya hurútjának gyógyítására alkalmas lesz. . Emellett még gyulladásgátló szerepe is lehet A palackozott vizet az erős bitumen-tartalom gátolhatja. (Dalmady 1924-26)

A kezdeti próbálkozások és vizsgálatok után 1927-ben elkészültek az első fürdőépületek Ezzel párhuzamosan mind több medencét létesítettek a növekvő vendégforgalom bonyolítására.  Így azután 1939-ben már 3 nyitott, és négy fedett medencével és hullámfürdővel rendelkezett a fürdő. Orvosi rendelő és kezelő helyiségek is voltak már. Inhalatórium és ivócsarnok is működött. A medencék száma fokozatosan növekedett, s ma már 28 különböző típusú és célra építettek medencét. A gyógyjavallatok is fokozatosan finomodtak és növekedtek. Már 3 fürdőorvos (Ádám Gyula, Papp Jenő, Vajna István) dolgozott 1939-ben, amely ugyancsak bizonyítja a forgalom növekedését. A gyógyvízzel végzett fürdőkúrát többek között reumás, bénulás, köszvény, elhízás, angolkór, idült izzadmány, nőgyógyászati megbetegedések kezelésére javasolták az egykori orvosok. A gyógyfürdőben jelenleg több mint 40-féle gyógykezelést végeznek.  .

A jelentős mennyiségű gázra épült fel azután a város földgázüzemű villanytelepe, mint az első ilyen magyarországi vállalkozás. Ez Hajdúszoboszlón kívül Kaba, Nádudvar, Hajdúszovát és Tetétlen villamos energiaellátását biztosította. 1929-ben napi 1200 m3gázt használt fel a nagyipar, 26 kisipari, valamint 2100 magánvilágítási fogyasztón kívül még 850 közvilágítási lámpa áramszükségletét fedezte. A fennmaradó gázt pedig a MÁV komprimálva vasúti kocsik világítására használta fel.

Az 1930-as években  még nem foglalkoztak kellőképpen a hévíz bitumen-tartalmával.      

Dalmady Zoltán  jelzés értékű megállapítása ellenére  többször is kísérleteztek  az 1930-as és

az 1950-es években években a hévíz palackozásával és forgalmazásával , de a  szűrés ellenére mindannyiszor rövid időn belül abba maradt a termelés..

 

Az utókor hálája

Az Alföld első nagymélységű gyógyvízkút tervezőjéről, Pávai Vajna Ferencről először a hajdúszoboszlói  általános iskolát    Szikszai Miklós  igazgató kezdeményezésére nevezték el,  ezután mellszobrot állítottak fel a fürdő előtt, majd  az I. sz. kút helyén emléktáblát avattak, a fürdő Aqua-Palace részlegében Pávai termálfürdőt alakítottak ki, a város díszsírhelyet adományozott Pávai Vajna Ferenc részére.   Az 1994-ben elkezdett kis mélységű rétegvízből palackozott ásványvíz 1996-tól  is az ő nevét viseli. „Hajdúszoboszlói Pávai Vajna Ferenc természetes ásványvíz” néven. Hajdúszoboszlón kívül  még Debrecen emléktáblán, Berekfürdő szálloda és utca elnevezéssel emlékezik  a kutatóról. Lillafüreden emlékoszlopot állítottak  az  ásványvízfeltáró fúrás tervezőjének emlékére, míg   Szegeden emléktáblán és a hévízkúton felállított szobor falán szerepel neve.

A sok irányú kutatásban tevékenykedő geológus születésének 125. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémián  2011. január 25-én  nagyszabású emlékünnepséget rendezett az Akadémia és a Magyarhoni Földtani Társulat.

 

Irodalom

Dobos I. 1987:  A hajdúszoboszlói gyógyvízfeltárás szerepe az Alföld földtani és hidrogeológiai megismerésében.  – Tudományos ülés, Hajdúszoboszló, abstract, 11.

Dobos I. 1988: Pávai Vajna Ferenc, a hidrogeológus.  Földtani Tudománytörténeti Évkönyv  1982-83-ról, 11. 167-177.

Dobos I. 1989: Megemlékezés dr. Pávai Vajna Ferencről,  halálának 25. évfordulóján. – Hidrológiai Tájékoztató, október,8-9.  

Dobos I. 1992:  Regényes  élettörténet a tudósról, Pávai Vajna Ferencről.  Hidrológiai Közlöny, 72/4,  237-241.

Dobos I. – Fejér L. et al. 2001: 75 éve mélyült  a Hajdúszoboszló I. sz. városi mélyfúrás. – Kőolaj és Földgáz,6-7. 77-80.

Dobos I. 2004: A hajdúszoboszlói hévízfeltárás hatása az Alföld mélyföldtani megismerésére. – Szókimondó, március 3.9-10.

 

Dr. Dobos Irma

Euro- és gyémántdiplomás geológus,

hidrogeológus szakértő

Budapest